Lassan
véget ér az év utolsó hónapjára jellemző giccs-özönnel támadó cukiság-cunami,
amelyből természetesen a köz, és a politika szereplői is jócskán kiveszik a
részüket. Néhány nap múlva az áhítat és a „szeressük egymást gyerekek” sparik is
visszakerülnek a fiókok mélyére.
A dolgok
visszazökkenek a rendes acsarkodó kerékvágásába. De most még „mindenkiért egy-egy
gyertya égjen” és addig is, amíg leégnek a kis hazugság-gyertyák, és nyomorba-taszítás
fáklyák, mindenki mindenkinek, és főleg mindenhol…. Kívánok mindannyitoknak, nagyon boldog…., itt
és ott.
Az éhezők,
na igen, néhányan biztosan mostanság is éhen haltak, megfagytak, ki az utcán,
ki az utolsó tulajdonában, a lakásában, de csippentsünk csak a szemünkkel, nem
zörög a haraszt.. egy szó mint száz… ők
is tehetnek róla, sőt talán ők tehetnek róla elsősorban, ahogy a bántalmazott
nők is. A házi kedvencekről se feledkezzünk meg, akiknek cukormázba forgatott
fotói - még megnyúzatlan, agyonveretlen állapotukban természetesen - minden
teret betöltenek mostanság, na igen, ők is bűnösök a nyomorukért. Igen,
mindenki bűnös kivéve én magam, te magad, ő maga, mi magunk, ti magatok, igen
ŐK, és csakis ŐK a hibásak, de MI, így karácsony táján megbocsátunk nekik, mert
jók vagyunk, nagyon jók, mármint nem ők, nem is ti, csak MI.
Vigyázat
emberek! Hamarosan ismét ránk köszöntenek a színesen-szürke hétköznapok, és
könnyen lehet, hogy aki most ezt, meg azt, és minden jót… néhány hét, vagy hónap
múlva az utolsó ingeteket…., miután a fejetek fölül a fedelet már….
Persze,
ahogy minden „bessz-t hossz” követ, úgy jön hamarosan az újabb és talán még fojtogatóbb
háromnapos zsigerelés-amnesztia, rengeteg kis birkával, apró sárga napos
csibével, kereszten csüngő corpusszal, tavaszi széllel, ami magával ragadja a
pészachi Solymosi Esztereket, igen jön majd a húsvét.
De aztán karácsonyig megint, kuss legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése