Egy méltó győzelem margójára

Mostanában ritkán blogolok, annyi a téma és sajnos szinte egyik se kellemes, valahogy úgy érzem, magam is koszos leszek tőlük. A tegnapi hír egészen más, de sajnos elfedte az ellenirányú médiaszél, holott, ha élne Karinthy és Örkény, ahogy mondani szokás: megmagáznák az igazságszolgáltatás verdiktjét. Olyan sírnivaló az eset, hogy az már szinte röhejes.  

Ott áll az ember- gondolom- és elégtétellel veszi tudomásul, végre lezárult egy sok éves csata és neki adtak igazat: igen kérem, megmásították, amit mondott, rossz hírét keltették, mindenki bűnös ebben az ügyben, csak ő emelkedik felül „ezen a mai kocsmán”. Ő kérem nem csinált semmi elítélendőt, őt kinézték maguknak EZEK és minden alap nélkül nekimentek.  Fáj ez neki nagyon, de mit várhat az ember saját korától és környezetétől, mit várhat azoktól, akikért éjt nappallá téve dolgozik, küzd, hajt, teper.

Az ember márcsak ilyen hálátlan egy fajta, de mit tehet az, aki mégis, szolgálatra, a Világ jobbítására született? Igen kevesen vannak a fontosak, de ő ezek közé tartozik, tehát nincs más lehetősége, mint amit a génjei diktálnak, leszegett fejjel menni, menni előre nemzete, országa, városa érdekében, mert „tenni, tenni” kell, ha támadják, ha alázzák is nem tehet mást, mert a jóknak, a széles látókörrel megvert-megáldottaknak ebben a posványban ez a sorsa.

Csak néha - néha adódnak ilyen napok, amikor az ember végre hírt kap arról, hogy nem hibázott. Ő azért még egy szót hiányol az ítéletből, azt, hogy SŐT, mert tudja, nem elég hibátlanul dolgozni, az csak az alap, jól is kell tenni, amit tesz, mert az EMBEREK – így, csupa nagybetűvel - megérdemlik a legjobbat: ŐT,  még akkor is, ha kapálóznak ellene. Nem tudják ezek mi a jó nekik, de ő majd megmutatja. Miközben ezen gondolkodott, arcán végigfutott az a csak rá jellemző félmosoly, ami mára már a védjegyévé vált.

Végezetül - legalábbis úgy képzelem - akár ott volt, akár nem, a politikus megfordult és ruganyos léptekkel hagyta el a tárgyalót. A bíróság ítélete szerint ugyanis az inkriminált hanganyagot arról, hogy ki mennyit ér, megvágták, és így alkalmas volt arra, hogy őt, Lázár Jánost, a politikust negatív színben tüntesse fel, így az utolsó akadály is elhárult a példátlan esemény, egy élő ember azonnali szentté avatása elől.    Ámen!